Történet egy katicabogárról

Szökken az égen a felhőkön át

egy katicabogár

Szél szalad ide-oda

viszi messze távol oda

ahol ő még sohasem járt.

Idegen egy helyen

leselkednek csendesen

bámulják a kis katicát.

Nyugtalan,feszengve,

izgatottan, türelmetlen

várják a nagy találkozást.

Beszélgetnek,jót nevetnek,

táncolnak majd perdülnek

hangos szóval énekelnek :

Erdő szélén mulatunk

Égnek áll a szárnyunk

Nevetünk és kacagunk

Hadd hízzon a májunk...

Tücsökbogár éneke

hegedűszó ékessége

hoz estét a fáradt szemekre,

ki erre ki arra

keresztül egymás hegyén hátán

álmodik,horkol a nép..

Reggelre virradóan

madarak csiripelnek

összegyűlve csivitelnek

vidám dallammal ébresztgetnek

minden hétalvót.

Kelj fel kelj fel itt van már a reggel!

Szép időnk lesz,jó meleg lesz

úgy mint minden reggel!

Nyisd ki,csukd le,nyisd ki tárd ki

a szájadat ne tátsd ki

mosolyra fakaszd így görbítsd a szádat

ne lefele,felfele ne feleselj te vele

tornáztasd meg máris!

B.T.MIA   2014.04.19.