Vívódás..

Szívem harcol egy érzéssel

mit a sírba viszek át.

Kérlek őrizd meg a képet rólam,

hogy emlékedben, örökké élhessek tovább..

IGAZÁN! 

Nem tudok tovább birkózni...

Életemet így leélni,egyedül lenni

s róla,nem beszélni.

Szükségem lenne rád,hogy itt legyél!

Mint két barát..

Egymás felé fordulva,egymás kezét fogva

belefeledkezett tiszta szívvel beszélni.

Fáj,hogy nem vagy itt velem! Üresség és magány..

Te nem tudod..

Éjjel, a csillagokhoz beszélek.

Talán remélve,ott,majd elérlek.

Te nem is sejted..

Mosolyom mögött könnyeimmel küszködöm.

Talán mert érzem,rajtad keresztül érzem..

Nincs tovább........:(

Úgy élem napjaimat,mintha mindenhol ott lennél

Mintha mindig is léteztél volna,mintha sose hagytál volna el.

Beszélek hozzád,...csak egy árnykép.

Erős képzelgés.

De talán,így könnyebb az egész.

Köszönöm,hogy egyszer ott voltál ahol kellett!

Megkerestél,rám figyeltél s ezáltal megismertél!

Köszönöm azt a pillanatot amit veled tölthettem el!

Köszönöm neked,hogy jelen voltál az életemben! 

HÁLA ÉS KÖSZÖNET MINDENÉRT!

Rövid volt,de nekem örök emlék!

Tőled nekem a legszebb ajándék!

Mint barát kérlek,segíts át,fogd két kezem s vezess!

Vezess engem a fény felé!

Szeretetem porát széthintem ezen a földön,

hogy a felhők felé szállhasson

s egyszer majd onnét rád találjon.

Mert szívem harcol egy érzéssel

mit a sírba viszek át.

Kérlek őrizd meg a képet rólam,

hogy szívedben örökké élhessen tovább..

IGAZÁN!

"Ha majd egy napon beteg ágyamból

többé fel nem kelek,arra kérlek

keress meg! Beszélnem kell veled!

A halál fájdalom ezt jól tudom,

de tőled utoljára még,szívemmel búcsúzom! 

Nem tudom ezt neked máshogy és másképp mondani,

UTOLJÁRA ...TÉGED AKARLAK LÁTNI!

S ha majd látod lecsukódni szemem,engedd el kezem

örök emlékül,vidd el szerető szívem! "

Szívem harcol egy érzéssel

mit a sírba viszek tovább.

Kérlek őrizd meg szerető szívem emlékét,

hogy benned, örökké élhessek tovább ..IGAZÁN!